Azt gondolná az ember, hogy a mesébe illő tavaszi hadjárat és a nyáron nyíló új stadion okozta élmények közepette az Arsenal alkalmazottainál nincs boldogabb a földön, ehhez képest rázós napok várhatnak rájuk. Tudniillik zavaros ügyek szegélyezik az „ágyúsok” és a Beveren évek óta prosperáló, ám idén márciusban véget érő együttműködését. A kis belga és a nagy angol klub rendszeresen játszott egymással edzőmecscseket, mellesleg módszeresen cserélgette játékosait: az Arsenal olykor kikölcsönözte a folyamatos játékra vágyó peremembereit, viszonzásképpen a Beveren a Highburybe irányította legjobbjait.

A kooperációnak egy nehéz időszak volt a kezdete: 2001-ben a Beveren a csőd szélén állt. A főnökség ekkor gyakorlatilag lecserélte az egész keretet: megvált a hazai játékosoktól, és az akkori minősítés szerint nevesincs emberekkel töltötte fel a létszámot. Utóbbiak egy elefántcsontparti akadémiáról jöttek – a belga rendőrség pedig élt a gyanúval, hogy az orosz maffia van a manőver mögött, s így mossa tisztára pénzét: erről a verzióról azonban hamar kiderült, hogy hamis. Viszont egy Goal nevű cég egymillió fontot adományozott a klubnak, stabilizálva a pénzügyi helyzetet. „Egy ismeretlen vállalat csak úgy egymillió fontot fektetett egy kétes jövőjű egyesületbe. Ezt mi elég bizarrnak véltük” – mondta Christian du Four, a flamand város, Dendermonde egyik vizsgálóbírája. Az érdekességek nyomán meginduló kutatás végül arra a következtetésre jutott, hogy az az egymillió az Arsenaltól származik. Merthogy: a Goalt és az egész gazdasági csomagot is részben Jean-Marc Guillou, egykori francia válogatott rakta össze. Aki mellesleg Arséne Wenger személyes jó barátja. Wenger ugyanis tőle kapta első edzői megbízatását, amikor Guillou sportigazgatóként felvette őt másodedzőnek Cannes-ban, majd az a Monaco adott anyagi támogatást Guillounak a már citált akadémia megalapításához, amelynek Wenger volt a mestere. Amikor Wenger elhagyta a hercegséget, a Monaco sem utalt többet, így Guillou és tíz társa saját maga finanszírozta tovább a focisulit, azzal a reménnyel, hogy majdan többszörös haszonnal passzolhatják el Európába a kinevelt tálentumokat. Hogy, hogy nem, a tízek tagja volt Wenger is, aki egymaga 300 ezer fontot tett a közösbe, de saját bevallása szerint ez inkább volt adomány, mintsem befektetés. 2002-ben aztán Kolo Touré ebből az iskolából igazolt az Arsenalhoz – ahol akkor és azóta is Wenger a menedzser.